Várakozás

Voltak pillanatok az életemben, amikről azt hittem, soha nem tűnnek majd a semmibe. S most mégis. Lassan. Olyan régen történtek, hogy már csak halovány képnek őrzöm őket. Hogy tudjam, voltak, de már nem számítanak. Alakítottak, de már megváltoztam.

És akkor itt találom magam. Hasonló helyzetben. Emlékek áradata, ami fontos. Most. A legszebb nap. A legszebb perc. A legszebb érzés.

Ebben a kínzó, gyötrelmes jelenben pedig arra vágyom, hogy megtörténjen, amire a múltban még nem számítottam. Keresem a fátylat, mit a mostani csodára boríthatok. Amivel remélhetőleg a fájdalmak is halványulnak az emlékekkel. Jelentéktelenek lesznek. Elcsomagoltak.

De kell valami, hogy fedni lehessen. Kell egy új pillanat. Egy új öröm. Egy álom.

Sokáig nem fog még jönni. Még nem vagyok rá kész. Még idő. Még alakítanak a történtek. Csak várok. Mást nem tehetek…

(2007. augusztus 4.)