Az élet csak fonja hálóját
Az élet csak fonja hálóját,
Kibontja, majd hervasztja rózsáját.
Gondol egyet magáról
És szétszórja gondolatát porából.
Hol él, hol meghal,
Hol sír, hol nevet boldogan.
Lehet, hogy néha kelletlen,
De a lényeg: sohasem felejt.
Lehetsz hú vagy álnok,
Lehetsz szerelmes vagy átkozott.
Akárkit tudsz is eljátszani,
Életed látja bánataid.
Tudom, az ember boldog sohase lehet,
Csak tátja száját, vár vagy nevet,
De az élet átlát a fehér fátylon,
Csak az emberek járnak vakvágányon.
(2007. január 16.)
|